Hortobágy-Berettyó

  
  
  

A vízterület adatai:

  • Saját vízgyűjtőterülete: 4868 km²
  • Teljes hossza (Hortobágy folyóval együtt): 167,3 km
  • A meder átlagos szélessége: 15-25 méter
  • Hullámtér átlagos szélessége: 100 méter
  • A víz átlagos mélysége: 2-4 méter (duzzasztott vízállás esetén)
  • Legmélyebb mederrészek: nincs adat

Horgászati információk:

  • KHESZ kezelésben: alsó szakasz (Hortobágy-Berettyó folyó 0+000-54+800 fkm, Hortobágy-Berettyó főcsatorna 54+800-59+900 fkm-ig)
  • Csónakhasználat: engedélyezett (hajózási útvonal)
  • Kishajó kikötő: nincs
  • Zsilip: Árvízkapu és Hármas zsilip (hármas-körösi torkolat előtt – nyitott állapotban hajózható); ágotai vészelzáró zsilip
  • Jellemző mederadottságok: Túrkeve-Ecsegfalva-Bucsa közti ős-Berettyó kanyarok kivételével csatornajellegű, mesterséges meder
  • Legjellemzőbb (horgász)halfajok: ponty, amur, süllő, csuka, harcsa, balin, sügér, keszegfélék, kárász, busa

Az árvízvédelmi töltéseken (gátakon) a járművel történő közlekedés engedélyhez kötött, amelyről bővebben a Közlekedés a gátakon menüpont tájékoztat. A keresztirányú (rámpán történő) áthaladás engedély nélkül is lehetséges.

Vonatkozó területi jegy típusok (bővebben itt):

​A vízterületre a KHESZ helyi horgászrendje vonatkozik.

A Hortobágy-Berettyóról általánosságban

A Hortobágy-Berettyó a 19. századi vízszabályozásokig ős Berettyó folyóként szakadt ki Bucsa térségében a Nagy-sárrét óriási mocsárvilágából, amelyet részben maga táplált a nagy területeken szétterülő vizével. Vízrendezéskor a Nagy-sárrétbe Bakonszegnél vesző medrét mesterséges csatornával délnyugatnak vezették a Sebes-Körös felé (mai Berettyó folyó), így a Sárrét másik végén kilépő mederben, a „túlfolyón”, lecsapolhatóvá vált a lápvilág vize.

A mocsár kiszárítása után a Berettyó Nagy-sárrétből kivezető, saját víz nélkül maradó medrébe az Észak-Alföld nyugati medencéjének vizeit kapcsolták be, legjelentősebbként az egykor szintén körösi Sárréteket is  tápláló Hortobágy folyót, amely ma a Keleti-főcsatorna kiágazásaként indul Tiszavasváritól  tiszai vízzel dél felé.

Az összességében így 167,3 km hosszú vízfolyás alsó, a hármas-körösi torkolattól a Villogó-főcsatorna Ecsegfalva feletti kiágazásáig húzódó szakaszát hívjuk Hortobágy-Berettyó folyónak, innen a Karcag-Püspökladány felett lévő ágotai vészelzáró zsilipig Hortobágy-Berettyó főcsatorna, Ágota halomtól felfelé pedig, mint Hortobágy folyó.

A Hortobágy-Berettyó vízrendszer ma tulajdonképpen egy mesterséges, bonyolult vízgazdálkodási rendszerű vízfolyás, amelynek csupán alsó, Bucsa, Ecsegfalva, Túrkeve térségi szakaszán találhatóak meg az egykori Berettyó kanyarulatok.

Ezek az ősi, több mint harminc kilométert meanderező folyóhurkok az általuk közrefogott hullámtéri területekkel együtt a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi pusztáinak részeként természeti, turisztikai szempontból kiemelt értékei az alföldi tájnak.

Zömében mesterséges jellege ellenére a Hortobágy-Berettyó – az  általában lassan áramló, nyáron sokszor pangó folyó vizű kanyarulatainak, illetve a Mezőtúr térségi hullámtéri kiöntéseknek köszönhetően – gazdag halfaunával rendelkezik.

Az élőhely adottságainak megfelelően azonban inkább az olyan, lassúbb folyást és állóvízi körülményeket kedvelő vagy ahhoz jól alkalmazkodó fajok érzik jól magukat, mint a ponty, az amur, a kárász, a csuka, bizonyos keszegfélék, illetve egyes szakaszon a süllő és a harcsa.

Horgászati szempontból – természeti és tájképi értékeiket is tekintve – így mindenképpen a KHESZ hasznosításában lévő alsóbb szakaszok biztosítanak kedvezőbb rekreációs lehetőséget a felsőbb szakaszokkal szemben.

KHESZ