Sok ezren vannak hazánkban, akik a törpeharcsa szó hallatán összeráncolják homlokukat. Gyakorlatilag a legtöbb horgász. Ez pedig jól tükrözi a közös és egységes ellenakaratot e picurka hallal szemben, amely szinte minden vizünk lakója és sok helyen rendkívüli tömegben van jelen. Békés megye folyóiban nem volt jellemző túlzott egyedszámuk, de idén történt valami. Kétségbeejtően sok lett belőle a Körösökben is.
Törpeharcsa fogás a Hármas-Körösön – Fotó: Metzker Krisztina
Aki nem értené miért ez a felhajtás a jelenség kapcsán a törpeharcsa körül, annak elég annyit tudni, hogy a sokbajszos rémség idegenhonos hala a magyar vizeknek (is) és rövid idő alatt robbanásszerű, tehát inváziós terjeszkedésre képes. Az aprócska, nálunk araszosra megnövő „jószág” három tűhegyes csonttüskével van felfegyverezve, amelyeknek rendkívül fájdalmas a szúrása.
A törpeharcsa a hazai vizek és a horgászok réme is egyben
Sokszor csak ekkora méretben „boldogítják” a horgászokat – Fotó: Simon Ferenc
Ahol nagy tömegben van, ott a horgászatot bosszantó módon ellehetetlenítik, mert pirája-rajként rohamozzák a legtöbb csalit és etetőanyagot. (A legnépszerűbb videós portálon található egy víz alatti felvétel is, amely utóbbi momentumról tanúskodik.)
Persze a horgászpassziót szomorító tulajdonságain túl elsődlegesen az ökoszisztéma kárára elkövetett borzalmai miatt kívánjuk vissza oda, ahová eredetileg való. Őshonos halaink elől sikerrel foglalja el az életteret és nemcsak azok táplálékát, de ikráit, ivadékait is vehemensen falja.
Legtöbb vizünkbe már rég betette a „lábát”, de a Körösökben csak ritkán, vagy pontosabban szólva időszakonként tapasztalható tömegesen. Legutóbb 10-15 éve lepte el Békés megye élővizeinek egyes szakaszait jelentősebb mennyiségben, aztán lassacskán – évek alatt – eltűntek. Idén azonban megkondult a vészharang. Seregeik újra itt vannak.
A körösi pecások már kora tavasztól panaszolják, hogy rendkívül sok lett a „törpe” a folyóban. A Kettős- és Hármas-Körösben helyenként jelentős egyedszámuk tapasztalható, élőcsalival nemigen lehet érdemben horgászni tőlük.
Szeptember középén a Halászlaknál (Hármas-Körös) lebonyolított harcsa kuttyogatóversenyen például a versenyzők „magyar” harcsák helyett falánk törpeharcsákkal „birkóztak” jobbára, amelyek a radarok tanúsága szerint hatalmas rajokba tömörülve üldözték az öklömnyi nadály- és gilisztacsokor csalikat, az arasznál nagyobb példányok igencsak sikerrel. Volt csapat, akiknek 6-7 szépen fejlett törpeharcsa is horogra akadt aznap.
Törpeharcsa zsákmány a kuttyogató szereléken – Fotó: Metzker Krisztina
Fotó: Metzker Krisztina
Hogyan kerültek ezek a rettegett halak a térség folyóiba hirtelen ilyen mennyiségben? Meddig tarthat az újabb invázió? Egyáltalán hogyan viselkedik a törpeharcsa, mint faj egy olyan folyóvízi környezetben, mint a Körösök? A kérdéskörben Sallai Zoltán halkutató, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagja segített tisztán látni.
A törpeharcsáról általánosságban
A Körös-vidéken is rendszeres halfaunisztikai kutatásokat folytató neves szakember tájékoztatása szerint a horgászok által tapasztalt körösi törpeharcsa-állomány növekedés valóban igazolható egy közelmúltban elvégzett halfauna felmérés eredményeként.
Mielőtt azonban az invázió okait vizsgálnánk, érdemes magát a fajt kicsit közelebbről szemügyre vennünk. Jelen tudásunk szerint a törpeharcsának két faja él hazai faunaterületen. Az úgynevezett sima vagy barna törpeharcsa (Ameiurus nebulosus), és a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas). Az előbbit az 1900-as évek elején telepítették be Észak-Amerikából, míg utóbbiról azt tartják, hogy szintén észak-amerikai fajként az 1980-as években bekövetkező olaszországi importot követően terjedt el nálunk.
A fekete törpeharcsa a legtöbb hazai természetes vizünket meghódította – Fotó: Simon Ferenc
A fekete törpeharcsa rokonánál sikeresebb térhódítónak bizonyult. Míg elterjedését dr. Harka Ákos 1997-ben megjelenő könyvében a túlnyomórészt barna törpeharcsa „lefedettség” mellett még alig jelzi néhány pötty hazánk térképen, addig ez az arány mára teljesen megfordult. Olyannyira, hogy ma már ritkaságszám találkozni az elsőként behozott nebulosus fajjal, míg a fekete törpeharcsa gyakorlatilag minden természetes vizünkben jelen van.
A fekete törpeharcsával nem csak a hazai vizek jártak így. Rendkívül agresszív területhódító képessége miatt az Európai Unió listáján is szerepel, mint inváziós faj.
Természetes ellensége idehaza, amely szabályozni képes állományát, lényegében nincs. Zárt vizekben (holtág, tó, halastó) folyamatos csapdázással állományai ugyan kordában tarthatók és visszavethetők, de kiirtani nem lehet.
Törpeharcsa szelektáló halászat a békéscsabai Fás-tavon – Fotó: Nemes Attila
…és az eredménye – Fotó: Nemes Attila
Egy fajspecifikus vírus, a törpeharcsa herpesz-vírus képes csupán természetes módon jelentősen megtizedelni állományát, amikor a gradációs folyamatok természetes velejárójaként a faj felfutásával korokozói is túlszaporodnak.
Egy zárt vízrendszer esetében a faj expanziói jobban körülhatárolhatóak, folyóvizek esetében azonban nehezebb tisztázni a törpeharcsák elszaporodásának kérdéskörét. A Körösök esetében különösen.
A törpeharcsa alapvetően az álló- és a legfeljebb lassan áramló vizekben érzi jól magát. A gyorsabb vízmozgású folyóvízi környezetek – amilyen hazánkban a Körösök is (volt) eredetileg – alapvetően nem elégítik ki a faj ökológiai igényeit.
Fertőzőgócok a Körösök mentén
A Körös-vidékről azonban tudni kell, hogy egy jelentősen átalakított természeti környezetről beszélünk, ahol egyedülálló a holtágak száma, csatornák szövedéke hálózza körül a folyókat, vízlépcsők és romániai víztározók befolyásolják (lassítják) a természetes vízmozgásokat. Ezen tényezők mindegyike igen intenzíven támogatja a körösi törpeharcsa populációk kialakulását és időszakonkénti megerősödését.
A Körös-vidék erőteljesen átalakított természeti környezete elősegíti
a törpeharcsa inváziós sikerét
A Kettős-Körös duzzasztott felsővize Békésnél – Fotó: Nemes Attila
A holtági- és csatornabefolyók állandó nyitott kapuként fertőzik törpeharcsákkal az élő Körösöket, az ilyen vízbefogadási helyek környezetében – mint például a Kákafoki-holtág vizének visszaáramlási pontja a Hármas-Körösbe a békésszentandrási duzzasztónál – mindig jelen van kisebb-nagyobb törpeharcsa állomány, de a körösi vízlépcsők közvetlen felsővízi duzzasztott víztereiről is ez mondható el.
A hullámterek kubikgödrei, mentetlen holtágai szintén kiváló törpeharcsa-fészkek, az ott nevelkedő halóvodákból az áradások szintén a folyóba mossák a törpeharcsákat, nem beszélve a mentett oldali (gátakon kívüli) holtágak és csatornák rendszeres őszi vízeresztéseiről és egy-egy romániai tározóürítés impulzív hatásáról.
A Kákafoki-holtág hármas-körösi visszaáramlási helye Békésszentandrásnál
– Fotó: Lustyik Gábor
A hullámterek kubikgödrei, mentetlen holtágai
kiváló törpeharcsafészkek
A vízrendszer egészét vagy egy nagyobb részét érintő törpeharcsa fertőzés tehát nem egyedi eset a Körösökön, erre legutóbb 10-15 éve volt példa. Akkor a Fekete-Körös romániai szakaszán, egy halastórendszer törpeharcsa-állománya fertőzte le a folyót, amely a hazai, csendesebb folyószakaszon állapodott meg, és csak lassan, előbb a Kettős-, majd a Hármas-Körösre húzódva vonult el a vízrendszerről.
Az okok tehát igen összetettek is lehetnek, de akár egyetlen ponton, mondjuk egy öntözőcsatorna leürítése miatt is bekövetkezhetnek. Az idén tapasztalható körösi törpeharcsa inváziónak is számos előidézője lehet ezért, de az bizonyos, hogy a fent vázolt külső tényezők között kell keresni a „bűnöst” most is, amit elképzelhető, hogy egy gradációs (egyedszám felfutási) folyamat is elősegít.
A Büngösdi-csatorna befolyója Köröstarcsánál
A Határér- és a Gyepes-csatorna vizeinek (és törpeharcsáinak) is a Körös
a végállomása
A hosszúfoki befolyó Mezőberénynél szintén egy törpeharcsa folyosó a Körösre
Tanulságos példa a Dráva folyó esete, ahol a hazai szakasz Körösöknél lényegesen kedvezőbb ökológiai állapotai miatt (vízlépcsők hiánya, természetesebb, nyáron is gyors vízmozgás, kevesebb külső fertőző góc), elvétve fordul elő törpeharcsa a folyóban. De tanulságként a Tiszát is lehet említeni, ahol a Kiskörei-tározó (Tisza-tó) által érintett élő Tisza szakaszon jóval erőteljesebb a törpeharcsa állomány, mint a közvetlen tározó utáni részek Tisza szakaszain.
Az ismételt körösi törpeharcsa invázióban látni kell azt a tényt, hogy természetes környezetünk túlzott átalakításával fokozottan elősegítettük számos tájidegen faj, így a törpeharcsa inváziós sikerét is és erre a Körös-vidék drasztikus tájformálása igen jó, de sajnos negatív példa.
Fiatal törpeharcsák raja az Élővíz-csatorna békéscsabai szakaszán – Fotó: Simon Ferenc
A folyamat pedig visszafordíthatatlannak tűnik, sőt, egyre aggasztóbb jeleket mutat, amit ma már bizonyos éghajlati változások is elősegítenek. A folyók áradásai egyre inkább elmaradnak, ez szerves anyag terheltséget, iszapolódást okoz a Körösökön. Emiatt ma már az állóvizeket kedvelő vízitök és tündérfátyol virágzik Békés megye folyóin, amire 10-20 éve még nemigen volt példa. Ez a változó folyóvízi környezet pedig tovább növeli a törpeharcsák sikerét a Körösökben.
Amiben bízni lehet, az nem egyéb, mint az állományfelfutási folyamatok természetes lecsengése (vírusfertőzés), illetve a folyó természetes „öngyógyítása”, amely a késő ősztől tavaszig tartó intenzívebb vízáramlás, netán egy-egy komolyabb áradás „törpeharcsa mentesítő”, azaz kisöprő hatásában nyilvánulhat meg.
A végső konklúzió tehát ez esetben nem egyéb, mint felismerni a tanulságokat és remélni azt, hogy Körösök maga fog megoldást találni az újabb körösi törpeharcsa invázióra.
Cikk, fotó: Tószögi György
