A Körös-vidék leghatalmasabb, kultikus famatuzsálemi közé tartozik az a két óriási fehér nyár, amelyek az Élővíz-csatorna jobb partján, Békéscsaba külterületi, nagyréti térségében állnak. A Bandika-fa és a tőle mintegy 300 méterre található Cimborafa egyikei a térség utolsó jelfáinak.
A két öreg – feltételezések szerint akár több mint két évszázados – időtől megtépázott fa, egykor a tanyasi emberek találkozó- és megállóhelye volt, generációról generációra öröklődő népi történetek őrzője.
Most a Cimborafán rúgott egyet „Az idő, e vén sas”, és a törzsből elágazó roppant méretű két törzsága közül a kisebbiket letörte. Az Élővíz-csatornára is rázuhanó „ág” önmagában is vetekszik egy óriási fa méretével, melynek szintén fatörzsnyi oldalágát sok-sok éve villámsújtás hasította le.
Az utóbbi évtizedekben folyamatosan pusztuló faóriásnak így már csak a fő törzse tornyosul az ég felé, melyről egykor terebélyes koronájának csonkjai meredeznek minden irányba. De még így, alaposan megroskadva is impozáns látvány irdatlan tömege, melyet érdemes megcsodálni. Csatorna felőli oldalának odvaiban lódarazsak tanyáznak, ezt nem árt figyelembe venni, ha a nevezetes fát közelebbről is szemügyre kívánjuk venni.
a Szerk.
