Több szempontból is rendhagyó fogási beszámolóval érkezett Szövetségünkhöz a közelmúltban. Egy szokványos fogási körülmények között is becsülendő méretű nyurgaponty akadt horogvégre a Kákafoki-holtágon, csakhogy nem éppen a megszokott „szezonális” időszakban, ráadásul végképp nem mindennapi módon. Különleges téli horgászcsemege következik.
Volt idő, mikor az úgynevezett „békés” halakra – és egyes ragadozófajokra – majdhogynem téli álmot alvó élőlényekként tekintett a hazai horgásztársadalom. Ma már köztudottabb, hogy a helyzet jóval árnyaltabb, főleg az olykor már-már koratavasz-gyanús, klímaváltozós telek tükrében.
Farkas Balázs február 11-én történő téli pontyfogása éppen ezért nem egyedi eset, ám a fogás mikéntje, még ebben a inger gazdag világban is bizonyára sokaknak meghökkentő lehet. De „hallgassuk” meg a történetet magától a horgásztól:
„2018. február 11-én, 15 óra 15 perckor a Kákafoki-holtág szarvasi részén süllő reményében gumihalaztunk. A klasszikus ütés helyett azonban „ráhúzós” kapásszerűség érkezett. Mint kiderült, a 7 cm-es neon gumihal egy pontynak tetszett meg. A fárasztás 3-12 gramm dobósúlyú bottal, 0,08-as fonott zsinórral 4-5 percig tartott. Mivel a 10 kg-os mérleg kiakadt, így a hal pontos súlyát nem tudhattuk meg. A gyönyörű ponty azonnal visszanyerte szabadságát.”
Akinek ennyiből nem lenne világos: a ragadozóknak pergető módszerrel felkínált plasztik műcsalit egy predátorhajlamú nyurgaponty ragadta el furcsamód, jókora meglepetést okozva ezzel. Mielőtt valaki túlgondolná az esetet, gyorsan tegyük hozzá, hogy a pontyok, különösen a nagytestű példányok ragadozóhajlama nem ismeretlen a halas szakirodalomban és ezt egy-egy ritka horgászfogás is tanúsítja időnként.
A tudomány a rendhagyó viselkedés mögött a békés halak fehérjeéhségét véli felfedezni, ami nem meglepő abból a szempontból, hogy bár a pontyra alapvetően békés halként tekintünk, végül is mindenevő, tehát a növényi táplálék mellett kifejlett korában is fogyasztja az állati eredetű táplálékot: a kagylót, a gilisztát, a rovarokat, a lárvákat és igen, ritkán a halivadékot, apróhalakat is.
Ami talán furcsa ebben az általában mindent békésen elmajszoló viselkedésben, az a táplálék olykori klasszikus ragadozó módon történő „levadászása”, ami vérengzést valljuk be, egy pontyról nehezen tudjuk elképzelni.
Mégis megesik, ahogy ezúttal is. Bár, hogy pontosan mi történt a víz alatt, az most sem derült ki. Szisztematikusan cserkelt és kereste a téli fehérjeínségben a kishalakat? Vagy csak kihasználta a szája előtt éppen felkínálkozó táplálékgyanút és egy gyors „hörböléssel” élt az alkalommal? Vagy mégiscsak vételen akadás lehetett éppen a hal szájánál? Akárhogy is, Békés megye horgászenciklopédiája ismét egy különleges, szép fogással lett gazdagabb.
