Norbi barátunk ismét nem mindennapi ragadozóhalas kalandba keveredett, ráadásul ismét nagyhalasba (Vass Norbert, aki régi beküldőnk és akinek szíve-lelke akkor is a vízparton van, ha ő maga nincs is ott, és legszebb fogásait örömmel osztja meg velünk).
Múlt hét kedden Plavecz Zoltán barátjával eltervezték, hogy egy mindkettőjük számára ismeretlen, „vak” terepen, a Hármas-Körös felvízének szarvasi szakaszán tesznek egy csónakos pergetőpróbát, bízva a más vizeken szerzett tapasztalatban és persze a mindig remélt jó öreg horgászszerencsében.
A halászlaki részen délelőtt tíz órakor sólyázták le a csónakot és az aznapi célhalak, a kősüllők, a süllők búvóhelyeinek felderítésére indultak. Rövid keresgélés után találtak egy bedőlt fát, ami ígéretesnek látszott, ezért az „elvágó” vizet 7 centis gumihalakkal kezdték tapogatni. Számításuk bevált, hiszen a megfelelő fejméret meghatározása után annak rendje és módja szerint megérkeztek a várt kapások.
Négy kisebb – vegyesen köves és fogas – süllő után az ötödik kapás ismét egy kisebb halat diagnosztizált, amely könnyen jött a húzásra kifelé, mígnem félúton alaposan elnehezedett Norbi kezében a „cucc”.
Talán busába akadt a horog, jött az első gondolat, de az óvatos húzásokra hirtelen felbukkant egy kapitális, első látszatra is méternél nagyobb csuka. A kedélyeket lehűtő busagondolat egyetlen szempillantásra a horgászláz felrobbanó adrenalinjába csapott át és óriási izgalom közepette megkezdődött a mélybetörő pompás hal hosszú és óvatos fárasztása, csónak közelébe terelése.
Ekkor következett azonban az a hihetetlen rész, amelyre főhőseink azóta is álomszerű vízióként gondolnak vissza. A csónak mellett, az első istenigazi csukás fejrázásnál a horog fogta tátott ragadozószájból hirtelen villámgyorsan kislisszolt valami, amit a pillanatelemzés egyértelműen egy kis termetű kősüllőként azonosított. Ami bizonyára először kapta el a műcsalit és amelyet a szerencse és az életösztön csodával határosan kimentett végül a csukafogak közül.
Egymásra nézett a két barát: Ez létezik? Ilyen, van??? Elmélkedni azonban nem volt idő, mert a hatalmas ragadozót a kis merítőbe csak nehezen lehetett beleforgatni. Egy közeli helyen gyorsan partra lépve megtörtént a mérés, a fotózás majd a szabadon engedés és a 8,4 kilogramm súlyú, 107 centiméter hosszúságú kősüllőfaló csuka visszatért az élőhelyére.
A nap további részében még kézbe került néhány kisebb csíkos ragadozó, de a horgászat innentől már gyakorta azzal a még napok múlva is minduntalan fel-feltörő hitetlenkedéssel folytatódott: Ilyen nincs… Úgy tűnik azonban, hogy a horgászat és a vízpart kifogyhatatlanul teremtő csodamezsgyéjén, mégiscsak van.
