Ez a több mint negyven éve horgászszövetségi hasznosításban lévő folyó nem csak tájképi- hanem horgászati szempontból is felettébb hívogató eleme a vízrendszernek. Hazai 20,5 kilométeres szakasza a Körös-vidék azon élővízi területei közé tartozik, amelyek leginkább megőrizték vízszabályozások előtti időket idéző „hangulatukat”. Nem csoda, hogy a partját kísérő erdőterületek, a kanyargós mederbe csúszott fák, a homokfelrakódások vadregénye meglódítják a horgászfantáziát, amelyhez idilli keretet a tiszta időben kelet felől felsejlő forrásterületek kékes hegyvonulatai adnak.
A vízterület adatai:
- Teljes vízgyűjtőterülete: 4.645 km²
- Hazai vízgyűjtőterülete: 151 km²
- Teljes hossza: 168 km
- Hazai hossza: 20,5 km
- A meder átlagos szélessége: 20-30 méter
- Hullámtér átlagos szélessége: 150 méter
- A víz átlagos mélysége: 2-6 méter (duzzasztott vízállás esetén)
- Legmélyebb mederrészek: 8-9 méter között (duzzasztott vízállás esetén)
Horgászati információk:
- Teljes hazai szakasz KHESZ kezelésben
- Csónakhasználat: engedélyezett (hajózási útvonal, a határvízi közlekedés szabályainak betartásával)
- Kishajó kikötők: Fehér-Körösi összefolyás, Szanazugi bal part
- Duzzasztó: nincs
- Horgászati tilalmak: A telelő halak védelmében december 1-től február 28-ig tilos horgászni a szanazugi gátőrháztól a 2. fm km-ig terjedő szakasz mindkét oldalán
- Jellemző mederadottságok: gyakoriak a kövezett kanyarok, általában agyagos-márgás meder, Sarkad felett gyakorivá váló homokzátonyok és homokfelrakódások, Gyula-Városerdő felett gyakoriak a vízbecsúszott fák
- Legjellemzőbb (horgász)halfajok: ponty, amur, süllő, csuka, harcsa, balin, domolykó, márna, paduc, sügér, keszegfélék, kárász
Az árvízvédelmi töltéseken (gátakon) a járművel történő közlekedés engedélyhez kötött, amelyről bővebben a Közlekedés a gátakon menüpont tájékoztat. A keresztirányú (rámpán történő) áthaladás engedély nélkül is lehetséges.
Vonatkozó területi jegy típusok (bővebben itt):
A vízterületre a KHESZ helyi horgászrendje vonatkozik.
A Fekete-Körösről általánosságban
Aki kicsit jobban szemügyre veszi ezt a folyót, az rögtön megállapíthatja, hogy páratlan élőhelyi adottságokkal rendelkezik. Sok a kanyarulat – túlnyomórészt kövezettek –, Gyula-Városerdő felett rengeteg az akadó, a medertalaj márgás-homokos és Sarkad térségéig – a kettős-körösi duzzasztóhatás ellenére – még a nyáron is kifejezetten élénk tud maradni a víz sodrása.
A Fekete-Körös alapvetően egy gyors víz, ám ezt a jellegét a rendszerint áprilisban üzembe álló békési duzzasztó karakteresen átformálja. A Kettős-Körös vízlépcsője a Fekete-Körösön egészen a Gyula-városerdei térség fölé nyúlva érezteti hatását, aminek egyik legszembetűnőbb következménye, hogy míg a Fekete-Körös a határzónában még egy szűk, homokfelrakódásos mederben siető kifejezetten sebes víz – még duzzasztási időszakban is –, addig alig 10-15 kilométerrel lejjebb a Fehér-Körössel történő egyesülés közelében már egy jóval lassabb, nyáron már-már szinte álló jelleget öltő, kanyarbelsőkre kiöntő/szétterülő víztestté válik.
Ezek a körülmények számos halfaj számára jelentenek ideális élőhelyi környezetet, néhánynak kifejezetten kedveznek, persze az alsóbb és felsőbb részek jellemzőit egyes fajok eltérően tolerálják. A Fekete-Körös karakterében egy süllős folyó, de igaztalan volna ennek az egy halnak kisajátítani a vizet: harcsák, csukák, domolykók, balinok, márnák, pontyok, amurok és a számos keszegféle általánosak a horgászfogásokban.
Kisebb medertesti adottságai ellenére a Fekete-Körös sok rekordlistás halat adott már és máig is ad. Tíz feletti pontyok, amurok, szép csukák, süllők, 30-40 kilós harcsák máig horogra akadnak, de ezt – errefelé különösen – nem verik nagydobra. A vizet jól ismerők sok szép fogás titkát őrizgetik, pergetők, mártogatók legendás téli portyákról tudnának mesélni, ahol tucatra akadt a süllő.
Fekete-körösi horgászrelikvia egy horgászládából /Fotó: Tószögi György/
A romantikus szépségű Fekete-Körös azonban horgászati szempontból nem mindig mutatja szebbik arcát. A halfogás eredményességét tekintve talán a legszeszélyesebb folyója a tájnak. Az élővizek „haljárási” szélsőségei ezen a vízterületen olykor igen erőteljesen jelentkeznek.
Míg egyes időszakokban (vagy években) a halak aktív jelenléte tapasztalható, addig olykor kifejezetten nehéz érdemlegesebb horgászsikert kicsikarni a víztől. Mindemellett a Fekete-Körös igen kedvelt horgászvíz. Mederméretei és gyakori parti állásai miatt szinte minden ígéretes „porcikája” meghorgászható, ami mégsem, az a szanazugi kishajó kikötő révén vízen könnyűszerrel elérhető vízről. (Üdülési szezonban napközben gyakori a hobbi célú motorcsónakázás, ezért a horgászathoz érdemesebb esti/éjszakai és reggeli órákat választani.)
Horgászati frekventáltsága a torkolattól felfelé Városerdőig erőteljesebb, Sarkad térségéig mérsékelt, afelett pedig csekély. Ez nem feltétlenül a fogási esélyeket tükrözi, sokkal inkább a szanazugi és városerdei üdülőtelep „népsűrűségét”, illetve a környező települések horgászainak felségterületeit.
Bár sokan járják a Fekete-Köröst, mégsem lehet azt mondani, hogy – főleg este – a Körös-parti csillagfényes magány ne találna rá a horgászra. A remetei részek öblös kanyarjai, Városerdő, Sitka, cukorgyári-kanyar, Ökörörmény, Malomfok, Csigáserdő: petróleumlámpa-fénynél átvirrasztott megannyi horgászéjszaka egyszer fukar, egyszer bőkezű tanúi…
KHESZ
Tavaszi harcsa a Csigáserdőnél /Fotó: Tószögi György/
12 kilós tükörponty az Ökörörményből /Fotó: Boltizár Ottó/