Életének 50. évében elhunyt Csaba Mihály, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége hivatásos halőre. A szövetség kötelékébe 2008-tól társadalmi halőrként került és évekig önkéntesként felügyelte és segítette a KHESZ kezelésében lévő Békéscsaba és környéki horgászvizeinek rendjét. A halgazdálkodási jogok lejárta utáni vízterület újra osztás kapcsán, ismerve és elismerve ezirányú preferenciáit, hivatásos halőrkén került felvételre, kiemelt munkaterületként a Kákafoki-holtágra és környékére. Az állásajánlatot örömmel vállalta el amellett, hogy a szarvasi lakhatást csak fokozatosan szokta meg. A Kákafoki-holtág mellett gyakran tartózkodott a Sirató-holtágon, a Hármas-Körösön és a környékbeli csatornavidéken. A területet és annak halőrzését fokozatosan megismerte, sokszor amolyan „magányos vadászként” mozgott a területen, felgöngyölítve sok mindennapinak minősülő és súlyosabb jogsértést. Később a COVID időszak alatt tragikus hirtelenséggel elhunyt Kónya Ferenc hivatásos halőrünk helyére került a Békéscsaba-Gyula-Békés tengely mentén húzódó KHESZ vizek halőreként. A szarvasi vizeket szerette, ezért nehezen hagyta maga mögött, a Békéscsabára visszavezénylést viszont örömmel fogadta el. Jó halőr, jó szakember volt.
Egyenes, jól felkészült, szabálytisztelő, rendkívül precíz, becsületes embernek és kollégának ismertük. A problémás emberi jellemeket rendszerint értetlenül fogadta, és esetenként „nehezen emésztette”. Minden intézkedésénél törekedett az igazságos, de emberséges intézkedés lefolytatására. Eszközeire, felszerelésére akkurátusan, precízen vigyázott, mindennek megvolt a helye és rendeltetése. Ha kisebb útra is ment, nála volt a zöld táska, állvány, fényképezőgép és a szükséges kellékek. Mindig százszázalékos rendet és tisztaságot tartott a „háza táján”.
A természet, az állatok szeretete, a vizek közelsége és a horgászat egész életében feltöltődést jelentett számára. A madarászat, mint hobbi, a munkában is végig elkísérte. Madarat, kisállatot mentett, a halőri feladatok végzése közben is része volt a természetnek, megfigyelt, tapasztalt, mindent ismert, ez irányban minden érdekelte. Mivel képzett és tapasztalt vadász volt, a halőri munkát is örömmel végezte. Esetenként ezt így jellemezte: „menjünk csavarogni”. A kint lét során mindent átgondolt, megfigyelt, kollégáival úgy vitte a szolgálatot, mint egy környezetórát, a látottakról, tapasztaltakról elmondta, megmutatta a hasznos tudnivalókat.
Önzetlen és segítőkész volt. Törekedett mindenkivel korrekt emberként bánni, mindig lehetett rá számítani. Zárkózott és tartózkodó emberként ismertük, aki sosem mesélt magáról, és aki az elért eredményeiért nagyon keményen megdolgozott. Küzdelmes és nehéz élete volt. Életútjának utolsó szakaszában, a betegségében is az utolsó pillanatig küzdött. Ameddig bírta, nehézségek árán, de elvégezte a munkáját. Mindvégig, még az utolsó hetekben is céljai, tervei voltak, érezhetően még élni akart. A sors azonban mást rendelt részére. Betegségét mindannyiunk számára példaként szolgáló méltósággal és türelemmel viselte. Egészséges életet élt és mindenre odafigyelt. Jó kondícióban tartotta magát, ezért máig értetlenül konstatáljuk, hogyan történhetett ez.
A vízparti madarakról, vizekről és a halakról mindig eszünkbe fogsz jutni! Hiányozni fogsz Misi! Sosem felejtünk el.
