Mint arról facebook oldalunkon is beszámoltunk, rekordméretű fekete amur került terítékre a Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körösből. A képek alapján is láthatóan koros, 40,73 kg-os, 107 cm-es góliát méretű hal ugyan nagyságában egyedülálló, de a holtágból már nem egy termetes példánya került elő ennek a fajnak. A fekete amur, a horgászok által közismert „fehér” rokonával ellentétben kevés horgászvízben található meg országszerte, így sokak által még ma is meglepettséggel konstatált tény, hogy egyáltalán létezik ilyen halfaj hazánkban, amely nem azonos a jól ismert, szinte minden horgászvízben megtalálható, náddézsmáló „torpedókkal”. A mostani fekete amuros kákafoki bombahír kapcsán azonban kicsit jobban körbejártuk a témát.
Elsőként természetesen az óriás termetű halmatuzsálem megfogóját, a 75 éves szarvasi Maczik Pált kérdeztük telefonon a fogási élményekről:
„Este fél 8-kor vetettem be a saját öntésű szívószálas zsinórsüllyesztő-ólmos, 0,40-es főzsinórral, fonott előkével ellátott szereléket a szokott helyre, egy fa alá átdobva, 3 szem kukoricával csalizva, hungarocellel megemelve. Mindent elrendezve öntöttem egy kis pálinkát, hogy a barátommal koccintsak, amit nem volt idő meginni, mert nemsokára érkezett az „engedős” kapás. Mintegy 15-20 métert rátekerve beemeltem és fárasztani kezdtem a nem túl erősen védekező, de mégis igen nehezen partközelbe húzható halat. Körülbelül 20 perc után megpillantva először azt gondoltam, hogy egy hatalmas pettyes busa van a horgomon, de aztán kiderült, hogy egy óriási fekete amur, amit a tévéműsoroknak köszönhetően felismertem annak ellenére, hogy ilyen halat még sohasem fogtam. A hatalmas haltestre – gondolom a fárasztás közbeni forgolódása következtében – úgy rá volt csavarodva a zsinór, hogy nem fejjel, hanem farokkal előre bukkant elő a vízből. Esélye sem volt elszabadulnia. 60 éve horgászom, de ilyet még nem láttam. A másik bot zsinórját is felvette, amelyet a barátom igyekezett „kezelni”, míg sikerült partra emelni a merítőhálóval, ami végül szétszakadt. Látva a hal óriási termetét, azonnal hívtuk a halőröket, akik gyorsan meg is érkeztek, így gyors mérlegelés, fotózás és folyamatos locsolgatás után szabadjára tudtuk engedni. Fogtam már itt a holtágban 22 kilós pontyot és szintén 22 kilós amurt, illetve 15 kilós harcsát is, de ilyen óriási hallal – ha horgomon is volt egy-egy – még nem tudtam megbirkózni.”
Maczik Pál szerencséjéhez hozzá kell tenni, hogy a külön fajként számontartott fekete amur nem egyedi fogás a Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körösben és természetesen a kákafoki pecások előtt a jelenléte ismert tény a vízterületen. Ennek ellenére azonban mindmáig titokzatos, hogy miként és mikor kerülhetett bele ennek az idegenhonos és a horgászvizekben nem túl gyakori halfajnak néhány példánya a holtágba. Ezt a kérdést a KHESZ Halgazdálkodási Bizottságának elnöke, dr. Gorda Sándor (halászati szakmérnök, halgazdálkodási szakértő) segített tisztázni:
„A fekete amur a Szovjetunióból kapott egyéb növényevő halak programjával együtt került be az országba valamikor a 1980-as években, lárvaként. Ekkor kapott belőle a Halászati Kutatóintézet is. Az apró fekete amurokat génbanki céllal ivarérett példányokká nevelték, ami a faj esetében 9-11 éves kort jelent. A ’90 es években sikeres mesterséges szaporítása történt és a lárvakorú utódállományt nevelőtavakba helyezték ki, végül azonban nem kapott szakmai támogatást a fekete amur hosszútávú aquakulturás tenyésztése. Feltehetően ebből a szaporított állományból szöktek ki fiatal egyedek a Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körösbe. A 2000-es években a horgászok már hoztak be 20 kg körül példányokat, ami azt mutatta, hogy ennek az elsősorban csiga- és kagylófogyasztó fajnak megfelelő táplálékbázis áll rendelkezésére. Arra vonatkozóan, hogy mennyi fekete amur kerülhetett ki anno a holtágba, illetve, hogy ezek mikor „öregszenek” majd ki, nincs adat. Szaporodása folyóvízhez kötött, így sikeres ívással, holtági körülmények között nem kell számolni.”
A tájékoztatóból kiderül, hogy bár a kákafoki fekete amurok idegenhonos múlt századi halszökevények, tény, hogy horgászélményként időnként egy-egy feledhetetlen epizóddal öregbítik a vízterület hírnevét.