A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége megrendüléssel tudatja, hogy nyugdíjas munkatársunk, Báróczi Pálné Éva, rövid ideig tartó súlyos betegség után tegnap késő este csendesen átevezett a „túlpartra”.
A következő gondolatokkal búcsúzunk tőle:
Éva, életének jelentős részét az idei év tavaszáig a horgásztársadalom érdekében végzett munkával töltötte. Munkaszerződését anno a MOHOSZ Intéző Bizottságának József Attila utcai irodájában, néhai Gulyás György szövetségi titkárral kötötték az 1970-es évek derekán. Fiatal korától részt vett és munkájával közreműködött a Békés megyei horgászszervezet fejlődésében. Kezdetben ügyintéző-ügyviteli mindenesként, később a jegykiadásokért és elszámolásokért felelős munkatársként, majd a 2000-es évektől gazdasági vezetőként tevékenykedett. Részt vett a horgásztársadalom meghatározó és izgalmas történéseiben, ott volt az „alapkövek” letételénél, a nagy csatákban, így a Halászati Termelő Szövetkezettől történő vízszerzésnél és az Intéző Bizottság vízkezelői tevékenységének elindításánál, a Bajza utcai székház megépülésénél és az átköltözésnél, a MOHOSZ Intéző Bizottság megszűnésénél, a KHESZ megalakulásánál, a csökmői és ecsegfalvi halastavak működtetésének megkezdésénél.
Szabadidejét nem kímélve részt vett számos horgászrendezvény, horgászbál és nagyszerű gyermektáborok megszervezésében és lebonyolításában, jelen volt az 1978-as, majd az 1997-es halászati törvény, később a 2013. évi horgászatról és a hal védelméről szóló törvény megjelenésénél, a 2000-es évek vízterület pályáztatásainál, a természetesvízi halászat megszüntetésénél, majd szintén az újabb 2016. évi vízterület átadásoknál is. Időközben a tagegyesületek sora, a Körös-vidék horgászlétszáma, a kezelt vízterületek nagysága, a pénzforgalom és a KHESZ vagyona is sokszorosára nőtt. Nyugdíjazása után a szövetség kötelékében tovább tevékenykedett, majd utolsó éveiben a MEP Horgász Egyesület ügyeit intézte és kezelte, „sajátjaként tekintve” a feladatokra.
Időközben eltelt több mint 40 év. Egészségi állapota néhány hónapja meggyengült, majd méltósággal viselt súlyos betegsége után tegnap késő este, 66 év itt töltött földi esztendőt követően, „most csónakját egyedül vízre téve csendben átevezett a túlpartra”.
A munkában töltött utolsó évekig mindvégig határozott szemléletű, temperamentumos, társasági ember, a horgászok felé kedves és empatikus munkatárs maradt. Jól kezelte az embereket, az irodába beérkező ügyfelekhez mindig volt néhány figyelmes szava. A „két dudás egy csárdában” helyzeteket nem tűrte. Az időnként előforduló problémás eseteket igyekezett a pozitív oldaláról megközelíteni, majd az adott ügyféllel közösen levonták a következtetést, ennek a végkimenetele általában már higgadt és békés elköszönés volt, amit egy kávé, vagy kávé-cigaretta páros mellett barátságosan lehetett rendezni.
Saját gondolataival búcsúzunk tőle: „Szerettem mindig közösségért, közösségben dolgozni. Anno szegény volt a horgásztársadalom. Nagyok voltak a viták és szerényebbek az eredmények. A munkahely volt a második otthon, határtalan munkaidővel. Mindenhez kellett érteni. De volt odaadás, támogató őszinte barátságok, szerettük és becsültük egymást. Erre mondják: „A horgásztársadalom egy nagy család.”
„Elkezdeni könnyű, kitartani nehéz. Az élet, harc.” / „Harcosok vagyunk, és a harcosoknak csak egy jár a fejükben: a szabadságuk.” (Carlos Costaneda)