A szakmai megmérettetés jegyében találkoztak az ország halőrei Szarvason – Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége

A Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körös partja az elmúlt három napban – 2018 és 2019 után – immár harmadik alkalommal köszönthette az ország hivatásos halőri kontingenseinek színe-javát az V. Országos Halőri Szakmai Verseny és Találkozó keretében. A MOHOSZ tagszervezetei és tagegyesületei által delegált 29 résztvevő szervezet mintegy száz halőrét, illetve a rangos mustra további vendégeit szeptember 19-21. között ismét a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége fogadta házigazdaként a szarvasi Liget Wellness és Konferencia Hotel területén, hogy a vízkezelői munka legkomplexebb és legfontosabb feladatköre egy közös találkozó keretében újfent megmérettetésre, illetőleg közvetlen kapcsolati fórumra találjon.

A három nap eseményeiben a hagyományok szerint színvonalas, de új tematikájú előadások, elméleti és gyakorlati tudáspróbák sorakoztak, amelyek az ország legfelkészültebb halőri egységeit is meglehetősen komoly kihívás elé állították.

A hétfő kora délelőtti hivatalos megnyitó után az első nap tartalmát az elméleti ismeretek adták, ahol dr. Györe Károly természetesvízi halgazdálkodási szakértő az elektromos halászgépekről, Boros Ferenc Zsolt Békés megyei tájegység fővadász a nagy kárókatona és az eurázsiai hód gyérítésének jogi háttereiről, illetve Tóth Zoltán Zsolt rendőr alezredes, közrendvédelmi osztályvezető az intézkedéstaktikáról és a rendészeti feladatokat ellátó személyekre vonatkozó jogszabályi előírásokról tartott előadást. Őket követte Pfeifer Rikárd (Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség), Havranek Mihály (Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit ZRT.), Dudás Tibor (Fővárosi Horgászegyesületek Szövetsége) és Donkó Péter (Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége) kormorángyérítéssel kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámolója.

Az első napon azonban nem csak az előadók „tudása” került fókuszba, hanem tüstént a halőröké is. Késő délután lebonyolításra került az első versenyszám, ahol is a háromfős csapatok két tagjának egy cselekményleírás alapján szabálysértési jegyzőkönyvet kellett készítenie, míg harmadik csapattag társuk egy 72 kérdésből álló tesztet töltött ki.

A második napon szokás szerint felgyorsultak az események, hiszen három olyan gyakorlati próbatétel várt a csapatokra, amelyek igencsak szigorú mércével vizsgáztatták a halőrök szakmai felkészültségét.

A három állomás egyikén egy halszállító autó „segítségével” kellett ismertetni a haltelepítés minden lényeges mozzanatát a hal átvételétől a biztonságos szállításon át a leeresztés szakszerű folyamatáig. Talán nem kell ecsetelni, hogy egy akár több millió forint értékű halszállítmány, amely a cél-vízterület ökológiai-biológiai egészségére is hatással van, mennyire sokszempontos és felelőségteljes feladatvégzést kíván a halőrök számára. Nem várt pozitívumot jelentett, hogy a legfontosabb részletekkel még azok a csapatok is tisztában voltak, amelyek – vízterületeik kisebb volumenei okán – viszonylag kevesebb rutinnal rendelkeznek a halasítás terén.

A második, ugyancsak életszerű próbát egy feltételezhető haltolvaj autójának a feltartóztatása és a gépjármű átvizsgálása adta, amelyben jó néhány (mű)hal került elrejtésre alkalmasint teljesen kézenfekvő, vagy éppen meglehetősen trükkös helyekre. Ennek az állomásnak a tanulságai kétségívül nehezen feledhető tükröt állítottak a való élet azon rabló-pandúr szituációi elé, ahol egy kellően dörzsölt, látszólag készségesen együttműködő „zsivány” eszessége könnyen elegendő lehet a halőri feladatvégzés „hatástalanításához”.

A harmadik versenyszámot jelentő vízminőség vizsgálat nem véletlenül célozta a halőri feladatkör azon talán méltatlanul „mellékesebbnek” rangsorolt szegmensét, amelyre akárcsak az idei aszály adta vízproblémák kapcsán is a jövőben fokozott fontosság hárulhat. A Holt-Körös vizének pH értékét, vezetőképességét, oldottoxigén-szintjét és hőmérsékletét kellett az állomáshelyen rendelkezésre álló eszközökkel megmérni, majd arról jegyzőkönyvet készíteni és kiértékelni. A csapatok teljesítménye itt adta a legnagyobb különbségeket, jól mutatva, ez a „tudomány” nem mindenhol jelent rutinfeladatot a napi halőri munkavégzésben.

A harmadik, egyben utolsó nap sem a pihenésről szólt, további három próbatétel elé állítva a kissé már fáradtabban ébredő versenyzőket, illetve a házigazda KHESZ nem csak az utóbbi napokban kimerítő szervezői energiákat mozgósító csapatát.

A casting, azaz a célba dobás ezúttal három különböző pontról és távolságból rostálta a mezőnyt rögvest megmutatva, hogy a munkaidőn kívül ki, mennyit foglalkozik szabadidős hobbiként a horgászattal.

A hagyományos csónakos versenyszám sem maradhatott ki a feladatok sorából, amit ezúttal egy a holtágon kijelölt akadálypálya időre történő teljesítése jelentett, bizonyos pontokon a halzsákmány mennyiségi, hossz- és súly szerinti értékeinek a megállapításával.

A casting és a csónakos versenyszámokkal párhuzamosan zajló horgászverseny szintén megszokott elemét jelenthette volna a programsornak, ha nincs egy meglepő kis „csavar” a megszokott metodikában. Azonban a Fűzfás-zugi-holtág versenypálya szakaszán teljesítő harmadik csapattagok most nem a saját horgászfelszerelésüket vehették kézbe, hanem kizárólag a helyszínen kiosztott egyforma spiccbotokkal, zsinór-, úszó-, súly-, horog-, etetőanyag- és csalikészlettel veselkedhettek neki a délelőtt 9 órától délig tartó halfogásnak. Persze csak miután önállóan horgászatra alkalmassá tették, azaz saját maguk összeállították készségüket.

A három versenynap mind szellemileg, mind fizikailag mozgalmas eseményei után a délután kettő órára meghirdetett ünnepélyes eredményhirdetést és záróceremóniát mondhatni „színpadi” közönségvárakozás előzte meg, ami egyben szólt dr. Dérer István Országos Horgászszervezeti Szolgáltató Központ (OHSZK) főigazgató, Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) elnökhelyettes „Hogyan tovább halőrzés” című tanulságos előadásának is, amely egy rendkívül nehéz, de mégis reményteljes, ám sok tekintetben személetváltást sürgető jövőképet prognosztizált a hazai horgászszervezeti és halőri munka távlatai elé.

Az ünnepi pillanatok sorát az országos- valamint tagszövetségi horgászszervezeti illetékességű feladatellátásra történő kinevezések nyitották meg, amely után Fesztóry Sándor MOHOSZ alelnök, valamint Csizmár Erika OHSZK igazgató értékelte röviden, pozitív kicsengéssel az idei halőri találkozót.

Az V. OHSZVT zárógondolatait dr. Hunya Miklós KHESZ elnök közvetítette a találkozó résztvevői felé, aki a közönségtől felhangzó vastaps kíséretében köszönte meg a KHESZ kollektívájának, illetve név szerint azoknak a helytállását, akik rengeteg plusz munkaenergiát fektettek abba, hogy az V. Országos Halőri Szakmai Verseny és Találkozó a halőri hivatás fontosságához, rangjához, érdemeihez méltó színvonalon kerüljön idén is megvalósításra.

A leginkább várt ünnepi mozzanat természetesen az eredményhirdetésé volt, amelynek keretében Nemes Attila KHESZ ügyvezető igazgató csökkenő helyezési számok szerint, egyesével szólította ki a csapatokat az oklevelek, emlékfotók és némi szuvenír átvételére. A dobogós halőri különítmények ismertetetése előtt – az izgalmakat fokozva – az egyes versenyszámok legjobban teljesítő csapatai csillogó érmeket és kupákat vehettek át, persze a legmagasabbra végül mégiscsak a legnagyobb serleg lendült, amely az V. OHSZVT győztes gárdájának mindenkit lefölöző teljesítményéért járt.

Versenyszámok legjobbjai: