Fogási beszámoló
Bajusz Zoltánné
- Fogás ideje: 2018.10.31.
- Vízterület: Félhalmi-holtág (3-as szakasz)
- Halfaj: Nyurgaponty
- Fogott hal adatai: 8 kg
- Fogási körülmények:
A részeges potyka
Az utóbbi években szokásunkká vált az iskolai szünetek pár napját a Vízmű Sporthorgász Egyesület tanyáján tölteni a Félhalmi hármas holtág partján. Az idén sem alakult ez másképp, az október utolsó napjain is ott horgásztunk a kisfiammal kettesben.
Vasárnap déltájt kivonultunk az évadzáró pecánkra és mint általában, most is erős szeles idő várt ránk odakint. A hazafelé tartó csapat elmondta a tapasztalatait, körülbelül merre járnak a halak, ezzel sokat segítve nekünk. Távozásuk után egyedül maradtunk a hatalmas horgásztanyán, de még a szomszédok felől sem hallottunk hangokat.
Kipakolás után azonnal meg is kezdtük a horgászatot, hideg-vízi etetőanyaggal, amibe némi gyümölcspálinkát is kevertem. Nem etettünk sokat, de jó minőségű, erős illatú, jól tapadó anyagot használtunk, mert etető kosár helyett barázdás ólmot használtam, hogy meg tudjam dobni a (nekem) távoli túlpart nádas előtti részét. Egy bottal mindig rablóztunk, sajnos eredménytelenül, egy feeder bot pedig fix helyre volt bedobva pontyra várva, a harmadik bot, a kisfiamé nappal mindig más és más módszerrel volt bevetve.
A következő két napon pontyokat, keszegeket fogtunk, nem volt sok kapásunk, de nem is unatkoztunk. Minden halat visszaengedtünk, hadd nőjenek tovább. Utolsó este a szokásosnál is finomabb szerelékkel, 0,20-as főzsinórral és 0,14-es monofil előkével és a kisebb fajta 8-as horoggal dobtam be a 3,6-os medium feedert éjszakára, a horgon csalitüskén egy szem alkoholos illatú gumikukorica volt. A kapásjelzőt bekapcsoltam, majd lepihentünk. Félálomban csak egy csippanást hallottam, még az időt sem néztem meg, úgy mentem a botokhoz. Nagy dologra nem készültem, mert teljes csendben volt a kapásjelző, látszólag nem is történt semmi. Megemeltem a botot és meglepetésemre súlyt, majd jelentős ellenállást éreztem rajta. Ezen a ponton még muszáj volt erősködnöm és elhúznom a nádfaltól a halat, de a bot rugalmasságának és a főzsinór nyúlásának hála, nem szakadt el az előke. Amikor éreztem, hogy már nem veszélyeztet a túlparti nád, tudtam, hogy engedhetem, sőt engednem kell a halat menni, fáradni. Sajnos a köd miatt a fejlámpámnak sok hasznát nem vettem, gyakorlatilag vakon fárasztottam a halat. Ha menni akart ment, ha hagyta magát, akkor kicsit közelebb tekertem magamhoz. De az elején inkább csak ment, méghozzá leginkább lefelé. Éreztem, hogy nem szabad erőltetnem, mert akkor elveszítem és csak annyit tudok majd mesélni az alvó kisfiamnak, hogy valami megtépett. Persze kiabáltam neki, szerintem még az ötös holtágon is hallották, de Ő igen mélyen alhatott. Hogy mennyi ideig fárasztottuk egymást a hallal, azt még megbecsülni sem tudom, az időérzékemet elvesztettem, de nagyon sokáig tartott a huzavona, az biztos. Nem bántam, időm volt és azt is tudtam, hogy az előkém szakítószilárdsága 2,75 kg, de éreztem, hogy ez a hal annál jóval nagyobb. Így aztán türelemmel engedtem, tekertem felváltva, ahogy a hal diktálta. Jóval később éreztem, hogy gyengül a hal, de feljönni még sokáig nem akart. Nagy szerencsémre egyszer sem akart berongyolni valamelyik nádfalba, így ki tudtam használni a nagy kanyar adta hatalmas vízterületet és az ezen a holtágon átlagosnál nagyobb vízmélységet. Így szépen lassan, nyugodtan, nem erőltetve végre elérkezett a pillanat, amikor a stég elé ért a hal, még akkor sem láttam mekkora lehet. A merítőhálót menet közben pozícióba állítottam és első merítésre sikerült is beleterelni a halat. Csak akkor éreztem milyen nehéz a hal, amikor emeltem ki, bizony a botot le kellett tennem, ha nem akartam merítőháló törést, ez egy kétkezes hal volt.
Még így merítőhálóban felvittem a stégről a halmatracra, majd beszaladtam felébreszteni a nagy eseményt végig alvó kisfiam. Azt sem tudta hol van. Ekkor lehetett hajnal két óra. Merítővel megmértük, majd levontuk annak az üres súlyát, 8 kilogramm lett az eredmény. Tudom, hogy ez nem a pontyok legnagyobbika, de nekem ez lett az eddigi rekordom a 7 kilós amurom után. Ráadásul gyönyörű, erős, igazi vad ponty, amit én többre becsülök egy bojlis tavi 20 kilósnál. Előkerült a telefon, gyors csinált Petikém pár képet, bár hirtelen ébredve valahogy mozgóképre állította, így a képek olyanok amilyenek, és én is elég meggyötört vagyok rajtuk, de a hal azért remélem viszonylag jól látszik. Meg se néztem sikerültek-e a képek, a hosszát meg se mértük, siettünk minél hamarabb visszatenni a halat a vízbe, nehogy baja essék. A matracról azonnal és gyorsan elúszott, szemlátomást nem tettünk kárt benne.
Ezután szembesültem a nem túl jól sikerült képekkel, de nem baj, az emlékeimben mindig megmarad ez a gyönyörű hal és ez az izgalmas éjszakai kaland.
A csatolt képeken van egy előző délutáni a helyszínről, kettő a halról és egy a másnapi gyönyörű hajnalról, amit megszépített az előző éjszaka élménye és hogy tudtam, a halam szabadon úszkál ott a vízben valahol.
Küldjön be Ön is beszámolót szép fogásairól és nyerjen területi jegyet 2019. évre! (részletekért kattintson IDE)