A Magyar Haltani Társaság ismét három őshonos fajt állított jelöltként, melyek közül kettő fogható, egy védett. Egyik jelöltünk az álló- és lassú folyású vizeket kedvelő vörösszárnyú keszeg. Többnyire a vízi növényzetben gazdag vizekből fogják, hiszen táplálékát túlnyomórészt fonalas algák, fiatal növényi hajtások, magvak alkotják. Fölfelé nyíló szájáról, vöröses úszóiról könnyen felismerhető.
1. Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus)
Fotó: Sallai Zoltán / haltanitarsasag.hu
A védett szivárványos ökle legkisebb és legszínesebb halaink egyike. Ez utóbbi megállapítás azonban csak a hímekre vonatkozik, amelyek szaporodás idején szivárványszínekben pompáznak. A nőstényeknek viszont néhány cm hosszú tojócsövük nő, melynek segítségével nagyobb testű kagylók köpenyüregébe rakják ikráikat. Az utódok mindaddig e védett helyen fejlődnek, amíg önálló mozgásra és táplálkozásra nem képesek.
2. Szivárványos ökle (Rhodeus amarus)
Fotó: Sallai Zoltán / haltanitarsasag.hu
Harmadik jelöltünk a gyors, oxigéndús vizeket kedvelő sebes pisztráng. Olajzöld hátát és világosabb oldalát rendszerint fehérlő udvarral körülvett piros foltok díszítik, de akadnak olyan formái is, amelyekről ezek hiányoznak. A testoldal nagyobb, szürke foltjai a fiatalokat jellemzik. Kiváló sporthal, ezért előszeretettel telepítik az erre alkalmas vizekbe. Túlnépesítve azonban súlyosan károsíthatja az eredeti halfaunát, ezért óvatosan kell eljárni.
3. Sebes pisztráng (Salmo trutta)
Fotó: Sallai Zoltán / haltanitarsasag.hu
A szavazatokat 2018. december 31-én déli 12 óráig várjuk a társaság honlapjára: