A Körös-vidék folyóinak legendáriumát tekintve, alighanem az utóbbi évek egyik legszebb horgászfogása esett április első napjaiban. Egy szerencsés békési horgász kapitális méretű, közel húsz kilogrammos (19,60) tőpontyot vezetett merítőhálóba a Kettős-Körös alsóvízén, a békési duzzasztó alatt a településsel határos szakaszon. Az eset másnapján a helyszínen beszélgettünk Fodor Lászlóval, akinek horgán a nagy hal vendégeskedett.
– Nem mindennapi fogás, bizonyára az izgalmak sem voltak azok…
– Ha egyedül vagyok, nem biztos, hogy sikerül megfogni. Annak ellenére, hogy remekül volt akadva a horog és a felszerelésem is masszív. Így is jó fél óráig tartott a fárasztása. Szerencsére itt volt két csabai, az egyik segített kimeríteni.
– Nagy hal, nagy kapás?
– Gyönyörűen ráhúzott. Így álltak a botok, ahogy most, a balszélső reggel fél hétkor egyszer csak bebólintott. Ahogy elő van írva… Bevágtam, a hal meg egyenesen neki a túloldalnak. Rögtön szóltam a már említett horgásztársaknak, az egyik gyorsan kivette a másik botomat. Aztán elkezdődött a húzd meg, ereszd meg. Csodálatos fél óra volt, alaposan megdobogtatta a szívemet! A kolléga szakavatottan kivárta, míg a nagy hal annyira elfárad, hogy szépen belecsússzon a merítőbe. Ketten hoztuk fel a partra. Az érzést nem lehet leírni! Még délben is éreztem az izgalmát…
– Békésiként mindig idejárt a Körösre?
– Mindig. Az 1960-es évek végétől horgászom, örökölve szüleim horgászszenvedélyét.
– Milyen fogások voltak akkoriban?
– Volt egy-két emlékezetes kaland, tíz, tizenkét kilós fogásaim is voltak régebben, de ekkora hallal még nem volt dolgom. Jelenleg ez életem legnagyobb horgászsikere. Gyönyörű, hatalmas ponty, és a szabályoknak megfelelően természetesen visszaengedésre került.
– Etette a helyet?
– Most jövök ide ötödszörre, áztatott öregkukoricával szórom. Eddig mindig volt halam rajta, most is van egy kettes forma pontyom, de amur is be szokott jönni az etetésre. Utóbbi sokszor megtép, ezért mondtam is Szekinek (Szekerczés Sándor helyi horgászboltos és versenyhorgász – a Szerk.), hogy adjon valami jó előkezsinórt. Mindig rá hagyatkozom, igen szakavatott, korrekt tanácsokat ad. Fonottat ajánlott, nélküle talán elment volna ez a nagy hal.
– Mi a tapasztalata, van látszatja a halászat megszűnésének?
– Ez a fogás, ennek szerves eredménye. Többedmagammal úgy gondoljuk, hogy mióta nincs halászat, azóta tudnak ilyen halak idejönni. Ki lehet jelenteni, hogy jobb a halállomány. Ragadozók tekintetében is. Most ugyan tilalom van egy részükre, de már eddig is komolyabb süllőket fogtak, főként a duzzasztó közelében. Kíváncsi vagyok, eztán mi lesz.
– Halőrzésről mi a véleménye? Halászidőkből közismert, hogy mi volt, vagy éppenséggel mi nem volt az ő felségvizeiken.
– Most másképp van. Megszokott napi dolog a halőr feltűnése a gáton. Rendszeres és korrekt az ellenőrzés, a fegyelmezetlenségek nagy részét egy-két figyelmeztetés, a komolyabb szabálytalanságokat egy-egy jegyzőkönyv hamar felszámolta az egykori halászszakaszokon is. Elmondható, hogy rend van a vízparton, de ehhez folyamatos halőri jelenlét szükséges. Bár az autós horgászoknak jobban a körmére lehetne nézni vízpartról hazamenetben… Ami viszont probléma, az a hajósok időnkénti zavaró hatása. Főleg a duzzasztó felett, ahol nyáron sokszor megkeserítik a horgászéletet. Ez a dolog jó lenne, ha egyszer megoldódna. Főleg így, hogy javul a halállomány és ekkora halakra is eséllyel lehet a Körösön horgászni.
TGy
