Leánykoncér „gyanús” halfogásról kaptunk jelzést az egyik KHESZ hasznosításban lévő holtági vízterületet illetően. Mivel a leánykoncér nem képviselője a Körös-vidék halfaunájának – viszont számos külalaki hasonlóságot mutató faj igen –, indokoltnak láttuk megkérdezni Sallai Zoltán halkutatót, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagját a leánykoncér körös-vidéki előfordulásának valószínűségéről.
A Körös-vidék halfaunáját gyakorlati módszerekkel is rendszeresen kutató szakember felvetésünkre reagálva elmondta, hogy a leánykoncér a Duna vízrendszerének bennszülött hala, amely kifejezett áramláskedvelőként csak a nagyobb folyók számára megfelelő szakaszain él. Szűk elterjedésű, veszélyeztetett fajként hazánkban csak a Dunában és a Drávában található stabil állománya, előfordul még a Murában, a Lendvában, a Rába alsó szakaszán, a Tisza-, Túr-, Kraszna-, Bodrog folyókban.
Leánykoncér
Forrás: Magyarország halfaunája (Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán)
A leánykoncér hazai előfordulása
Forrás: Magyarország halfaunája (Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán)
A Tisza vízrendszerében csak a felső szakaszokon, a Bodrog-torkolatig vannak adatok előfordulására, így a Körös-térségben szinte teljes bizonyossággal kizárható jelenléte. Számos – Körös-vidéken is gyakori – halfajjal azonban gyakran összetévesztik. Különösen fiatal példányai hasonlítanak a jászkeszegre, a nyúldomolykóra, a vörösszárnyú keszegre, illetve leginkább a bodorkára. Az alaki hasonlóság miatt régen a bodorkát, vörösszárnyú keszeget is gyakran illették a koncér névvel.
A leánykoncér körös-vidéki előfordulására nincs adat
A leánykoncért ismertetőjegyei alapján, alapos megfigyeléssel általában könnyedén beazonosíthatjuk, illetve elvethetjük faji hovatartozását. Számos faji bélyege közül igen egyedi és különleges, más halunknál nem megfigyelhető a nászidőszakban hímek testén több sorban kifejlődő, rózsatöviseket idéző nászkiütés. A bodorkától legkönnyebben a szemgyűrű színe alapján különíthetjük el, ami a leánykoncér esetében fehéres, a bodorkánál pedig narancsos.
A leánykoncér meghatározásához az alábbi táblázat nyújt segítséget:
|
Leánykoncér (Rutilus pigus virgo) |
|
| Alak | Mérsékelten magas, oldalról lapított test; legnagyobb magasságát a hátrasimított mellúszó végénél, tehát még a hasúszó kezdete előtt eléri. |
| Úszók | Hátúszójában 9-12 elágazó sugár van, kezdete a hasúszó alapjának hátsó szélével esik egy vonalba; farkalatti úszója kevéssel a hátúszó alapja mögött kezdődik, benne 10-13 osztott sugár található. |
| Száj | Kicsi, félig alsó állású |
| Szem | Kicsi, a szemgyűrű fehéres, nem narancsos |
| Pikkely | Enyhén ívelt oldalvonalán 44-49 pikkely számolható |
| Szín | Az idősebbek has-, anális és farokúszója vöröses vagy narancsos színezetű |
| Méret | Nagyobb példányai 20-30, kivételesen 40 cm hosszúak |
Táblázat adatok: Magyarország halfaunája (Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán)
Leánykoncér (Rutilus pigus virgo)
Bodorka (Rutilus rutilus)
A leánykoncér hazai horgászrekordja egy 2011. júlisában fogott 3,21 kilogrammos (52 cm) példány.
Akárcsak több hazai halfaj, a leánykoncérnak is előfordulhatnak más halakkal történő „összeívás” következtében hibrid egyedei, pontos meghatározásukat biztosan szakember végezheti el. A Magyar Haltani Társaság egyébként szívesen fogad fajmeghatározás céljából fotókat, honlapjukon külön menüpont foglalkozik a témával. A Társaság kéri, hogy a halak meghatározás céljából történő fotózása haltartóra, halmatracra, fűre helyezve történjen (tehát nem kézben tartva), feltétlenül a teljes alakos kép elkészítésével.
A leánykoncérról bővebben ITT olvashat.
KHESZ