Riportunkban Hruska Ármint, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége versenyhorgász csapatának tehetséges, utánpótlás korú kerettagját mutatjuk be, aki tavalyi évben – egyéb kimagasló sikerek mellett – kiemelkedő eredmény ért el az országos egyéni U18-as bajnokságon.
– Sokan valamilyen inspiráció hatására lesznek versenyhorgászok, legyen az szülői, baráti, mentori vagy bármiféle külső hatás. Te hogyan ragadtál pecabotot, illetve miképpen vezetett az utad a vízpart „szektorai” felé?
– Gyermekkoromban volt egy kis horgászbotom, azzal kezdetem kijárogatni a lakóhelyem, Örménykút környékén lévő csatornákra szülői kísérettel vagy unokatestvéremmel. Sok apró halacskát fogtam a csatornákon, és ahogy nőttem, úgy bővült a horgászfelszerelésem új botokkal, eszközökkel. Akkoriban mindig nagy halat, főleg pontyot szerettem volna fogni, de komolyabb horgászélményekre csak mintegy öt-hat évvel ezelőtt nyílt lehetőségem. A Szarvasi Sporthorgász Egyesület szervezésében gyerektáborokban vettem részt egy tiszakécskei holtágon, illetve a Duna-kanyar mellett egy tavon és az ottani horgászbemutatók által ismerkedtem meg a finomszerelékes versenyhorgászattal. Az etetőanyag keverésétől a rakósbottal való horgászatig sok mindent kipróbálhattunk és megtetszett a dolog. Családomban senki sem horgászik, de egy-két év elteltével sikerült szüleimet rábeszélni arra, hogy egy alapfelszerelést jelentő olcsóbb rakósbotot és ládát megvegyenek nekem. A Maros Mix szarvasi csapatával kezdtem eljárogatni versenyekre és a tagok cserélődése folytán sikerült állandó helyet kapnom a versenycsapatban.
– Gyorsan csöppentél a finomszerelékes versenyhorgászat közepébe. A klubcsapatodon kívül tagja vagy a megyei válogatott keretnek, tavalyi évben pedig több olyan versenyeredményed is született, amelyekre talán nem is számítottál.
– Igen, a tavalyi év nagyon jól sikerült. A megyei csapatbajnokin pontazonossággal, a kevesebb súllyal lettünk másodikak. Az országos korosztályos egyéni versenyen pedig csapattársammal, Kiss Danival értünk el szép eredményeket Szolnokon az Alcsi-szigeti Holt-Tiszán. Ő U23-ban aranyérmet szerzett én U18-ban ezüstérmes lettem.
A velencei-tavi OHCSB-n 2014-ben
– Ez óriási siker mindkettőtök részéről, ráadásul az országos mezőnyben újoncként. Hogyan valósult meg, hogy 2014-ben elinduljatok a korosztályos OB-n és milyen versenytapasztalatokkal tértetek onnan haza?
– Időbe telt, míg a gondolatból valóság lett, hiszen egy országos versenynek már komolyabb költségei vannak. Tavaly végül úgy döntöttünk Danival, hogy belevágunk. Kipróbáljuk magunkat, felmérjük, hogy hol tartunk a többiekhez képest. Mint kiderült, ez már azért jóval komolyabb és nehezebb színtér az eddig tapasztaltakhoz képest. Értem ezalatt, hogy itt már mindenki nagyon tehetséges, jó horgász, mindenki kellő ügyességgel tudja fogni a halat, sokkal kisebbek a tudásbeli különbségek. Szerencsére sikerült rájönnünk arra, hogyan tudjuk horogra csalni az Alcsi-szigeti Holt-Tiszán a jó versenyhalaknak számító keszegeket. Az igazság az, hogy ez a víz, típusát tekintve nagyon hasonlít a Kákafoki-holtágra, ahol versenyhorgászként Danival úgymond „felnőttünk”. A keszegezés ezért sokkal jobban megy nekünk, márpedig ezen a versenyen keszegezni kellett. Alighanem ez hozta meg a szép eredményt. Nem úgy, mint az idei korosztályos országos bajnokság, ami nincs mit szépíteni, nem sikerült.
– Tanulságok, tapasztalatok azért bizonyára itt is voltak. Milyen összegzést vontál le az idei kudarcból?
– A nagybajomi Ötös-hárs-víztározón inkább pontyok fogásával lehetett eredményesnek lenni, ez kevésbé megy, mint a keszegezés. Ezen a téren kevesebb horgásztapasztalatom van és ez azonnal meg is mutatkozott. Nagy tanulsága a versenyhorgászatnak, hogy rengeteg tapasztalatra van szükség. Sokfél vízen, sokfél helyzetet meghorgászni. A szerencsén kívül ez jelenti leginkább a siker alapját. Ez jól megmutatkozott most. Egyszerűen nem jöttünk rá, hogyan kell halat fogni. Viccesen mondva az első fordulóban jött a taktikai összeomlás, amit aztán a mentális követett.
– Akkor azt nem is kell kérdeznem, hogy melyik a Te halfajod… Van-e kedvenc vízterületed?
– Hát igen… tulajdonképpen bármilyen halra elhorgászgatok finomszerelékes módszerrel, de versenyen kívül is egyértelműen a dévérkeszeg a kedvencem. Persze vékony cuccal egy nagy pontyot is izgalmas dolog fárasztani. Kifejezetten kedvenc vizem nincs, a Kákafokra a mai napig jó érzéssel ülök le, ha időm engedi. Idén lementem a Hármas-Körösre is, tetszett a dolog, biztosan fogok még horgászni ott is.
Néhány órás horgászat eredménye – ezért lehet szeretni a Kákafokot
– Mondhatni, nagyon fiatal vagy. Tulajdonképpen az egész felnőttvilág megannyi lehetősége előtted áll. Mit gondolsz, a horgászat, a versenyzés mennyire marad életed része a későbbiekben is?
– Szerintem, mindig az marad. Sokat gondolkozom azon, hogyan tudnék fejlődni a horgászatban mind felszerelés, mind technika tekintetében. Ráérő időmben rendezgetem a felszerelést, horgot kötök, tehát a horgászat jelenleg hobbiként teljesen kitölti az életemet.
– Milyen tanácsot adnál azoknak a fiatal finomszerelékes horgászoknak, akik esetleg a versenysporttal próbálkoznak, vagy egyszerűen csak szeretnének eredményesebbek lenni a hétköznapokban?
– Amint már említettem, a tapasztalat mindennél több ér. Az eredményességnek így egyetlen kulcsa az, hogy horgásszunk sokat. Illetve az, hogy ami nem megy, mint az én esetemben a pontyozás, azt kell sokat gyakorolni. Persze ezt nem könnyű megvalósítani. Nekem iskola mellett kevés a lehetőségem erre évközben, nyáron meg a versenyek miatt nem jut a privát horgászatra több havi egy-két alkalomnál. A fejlődés érdekében ezen kívül a versenyek számat is fel kellene tornásznom a jelenlegi tíz-tizenötről legalább harmincra. Sok jó horgászvíz van a megyében, ahol ki-ki stílusa szerint gyakorolhat. A keszegezőknek a Kákafok mellett tudom ajánlani a békéscsabai Fás tavat, ahol matchbottal nagyon jót lehet dévérezni.
– Melyek a legemlékezetesebb pillanataid a vízpartról?
– Az első „hivatalos” megyei utánpótlás versenyem 2011-ből mindenképpen az, ahol U16-ban első lettem. A tavalyi megyei csapatbajnoki második helyezés szintén, de természetesen a tavalyi OB ezüstöm a legszebb emlékem. De mellettük ott vannak a kudarcok is, a már említett idei OB és a szintén tavalyi országos csapatbajnoki, ahol a megyei válogatott tagjaként nem szerepeltem jól. A versenyzéssel azonban ez is együtt jár.
– Hogyan fogadtad a hírt, hogy a szövetség horgászsportért kitüntetettje lettél?
– Nem számítottam semmilyen elismerésre, meglepetésként ért a hír. Nagyon örülök neki, igazából megerősít abban, amit szeretek csinálni, amit a horgászsportban el szeretnék érni. Ide tartozik rövidtávon az idei évre betervezett versenyekre való eljutás, jövőre egy országos válogatott kerettagság gondolata, még távolabb tekintve pedig a magyar utánpótlás horgászválogatott tagjaként nemzetközi versenyeken való részvétel és ott minél eredményesebb szereplés.
– Végül mondjál magadról néhány olyan dolgot, ami talán kissé kívül esik a horgászhobbin?
– Nehéz, hiszen szinte az életem minden területére hatással van a versenyhorgászat. A tanulmányok tekintetében most elsősorban az érettségi fontos, majd felvételi valamilyen közgazdasági szakra, illetve az angol nyelv. A barátokra nem mindig jut a versenyzés mellett annyi idő, mint azt sokszor szeretném, a bulikkal is így vagyok. Nehéz mindezt összeegyeztetni. Hol ez, hol az szorul háttérbe a másik miatt. A szüleim nem horgászok, de támogatnak, tulajdonképpen egy kicsit már „horgásszá” is nevelődtek mellettem. Az én fiam persze már tőlem fogja megtanulni a horgászat rejtelmeit, így alighanem én vagyok az, aki ezzel a hobbival a családban új tradíciót teremtett.
(Sok sikert mindehhez és további eredményes versenyzést!)
Cikk: Tószögi György
Fotók: Hruska Ármin képalbum
Valahol régen egy holtágon még 2010-ben…
…és kapásra várva a 2014-es szolnoki utánpótlás OB második fordulójában…
…itt már a „célhal”, egy dévér szákolása közben
A díjátadó után Kiss Dániellel