Vass Norbert
- Fogás ideje: 2021.06.12.
- Vízterület: Sebes-Körös
- Halfaj: Csuka
- Fogott hal adatai: 8,15 kg / 100 cm (t.hossz)
Fogási körülmények: (Az alábbiakban a fogásról készült KHESZ cikk olvasható)
VÉRES VÍZPARTI LECKE – CSUKÁHOZ CSAK FOGÓVAL!
Főszereplőnk egy fiatal, de annál tapasztaltabb, vízparton „felcseperedett” igazi vadvízi horgász, aki a sujtásos küsztől a nagy domolykóig, a süllőktől a paducokon át a lapátnyi dévérkeszegig sok szép fogással büszkélkedhet már. Vass Norbert legfrissebb emlékezetes kalandját egy hatalmas, kereken 100 centiméter teljes testhosszúságú, 8,15 kilogramm súlyú sebes-körösi csukaóriás közelmúlti fogása adja, ami önmagában is említésre méltó hír, de egy fájdalmas és meglepő sérülés pluszban tanulságossá teszi.
A történet szerint Norbi amúgy napi rendszerességű horgászata ezúttal egy egész délutános délutáni legyezés után, esti családi feederes pecává „szelídült”, de mivel nem nagyon jött a hal, előkerült a pergetőbot, ismét a direktebb, cserkelő-kereső módszerek sikerében bízva.
A 0,30-as fluorocarbon előkén vezetett 7 cm-es gumihal inkább süllőreményekre hajazott és az első helyen, az ötök dobásra meg is döccent a cucc, ami nem volt meglepő, hiszen valami víz alatti ág miatt ott ez gyakorta előfordult. Sosem lehet tudni alapon azért történt egy óvatos ráemelés, ami után rögtön érezni lehetett egy nehéz súlyt, de mivel az nem igen mozgott, mégiscsak egy megakasztott faágra terelődött a gyanú.
Ahogy azonban a pumpálásra lassan közeledett a part felé a vélt faág, meg-megmoccant, sőt kisvártatva el is indult sodrásnak felfelé, amiből egyértelművé vált, hogy mégiscsak hal van a horgon, ami hamarosan meg is mutatta magát. Ekkor jött csak a „hú” meg az „aztamindenit”, hiszen egy kapitális csuka ellenkezett a horgon, igazi nagy halhoz méltó nyugodtabb mozgással, háromszori, mintegy 10 méteres kirohanással.
Gyors kiáltást követően megérkezett az időközben kitartóan tovább feederező testvérnek köszönhetően a merítőháló, így gond nélkül partra kerülhetett a nem mindennapi hal, ami már első ránézésre is fiatal barátunk élete fogását mutatta, még ha egyéb vízen, békés pikkelyest illetően, nagyobb fogás is került már kezébe.
A felhőtlen öröm, a csodálat, és az élménymámor gyors pillanatai után természetesen egy gyors mérés, az emlékfotó és a visszaengedés lehetett csak a cél, ezért fiatal barátunk az éppen csak szájszélben akadó horgot gyorsan ki akarta pattintani a kemény ragadozószájból, annak ellenére, hogy tudta, a csukához, különösen az ilyen hatalmashoz, csak fogóval ildomos horogügyben nyúlni.
Aki látta már, hogy egy csukának milyen elképesztő, látványra is félelmetes, fogazatnak nevezett természeti fegyverarzenál lapul a szájában az tudja: ezt a fenyegetést nem illik félvállról venni. Norbi tudta, de fogási-visszaeresztési lázában mégis megfeledkezett erről. Az „éppen csak akadt” horog kifordítására egy villámgyors válaszmozdulatként a nagy hal megcsapta a fejét, az ujjak azonnali zsibbadása és a folyni kezdő vér jelezte: „ez mélyre ment”. A csukafogak egy szempillantás alatt, borotvaként hasítottak.
Első persze a hal épsége, így a sérülés ellátása csak a mérés és visszaeresztés után következhetett, ami egy „kilövés-szerű” elúszással rendben meg is történt, de eddigre ugyancsak pirospettyesen virított már itt-ott a parti fű.
Zsebkendővel és szigetelőszalaggal ideiglenesen végül megtörtént a vízparti sebellátás is és néhány napos ujjduzzanat és sebfájdalom kíséretében nagyobb baj nélkül futott ki a több szempontból is rendkívüli csukakaland.
„Nagyobb baj nélkül.” A hangsúlyt tanulságként helyezzük most erre. Hiszen a halász-horgászmúlt nem egy megnyomorodott kézről tudna számot adni, amelyet csúnyán helybenhagyott egy-egy csukaóriás. Ifjú barátunk mindezzel tisztában lévén, saját bevallása szerint – bár eddig is tudta –, most végérvényesen megtanulta a leckét, amelyet alapszabályként ajánl minden horgásztársának: Csukához csak fogóval!
