Folyók

  
  
  

A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége által hasznosított élővizek:

  • Hármas-Körös folyó, a Szelevény község keleti határában lévő gátőrháztól (12 fkm.) felfelé a Kettős-és Sebes-Körös összefolyásáig, továbbá a HECSMSZ-el együttműködésben a szelevényi gátőrháztól (12 fkm) a Tisza torkolatig, (04-004-1-1) (0,0-91,3 fkm)
  • Hortobágy-Berettyó folyó 0+000-54+800 fkm, Hortobágy-Berettyó főcsatorna 54+800-59+900 fkm-ig (04-021-1-1) (0,0-59,9 fkm)
  • Kettős-Körös folyó, a Sebes- és Kettős-Körös összefolyásától felfelé a Fekete és Fehér-Körös összefolyásig, (04-016-1-1) (0,0-37,26 fkm)
  • Sebes-Körös folyó, a Sebes- és Kettős-Körös összefolyásától felfelé a román határig (04-019-1-1) (0,0-58,56 fkm)
  • Berettyó folyó, a csatlakozó csatornákkal – Nagyér, Esztár, Nagymarjai, Hencida-Cseereerdői, Kis-Körös, Ördögárki, Furta, Nyártói, Poltralápi, Pappzugi csat. (04-018-1-1)
  • Fekete-Körös folyó, Szanazugtól a román határig, (Határvíz: bal parton: 0,0-20,5 fkm, jobb parton 0,0-16,5 fkm) (04-002-1-1)
  • Fehér-Körös folyó, Szanazugtó a román határig (0,0-9,28 fkm) (04-017-1-1)

A Körös-vidék élővizeiről általánosságban

Hármas-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös. Összesesen több mint 350 kilométernyi, a Hortobágy-Berettyó kivételével önálló forrásterületekkel rendelkező kisebb-közepes, illetve nagyobb medertestű folyók alkotta hamisítatlan élővíz, melyek jellemzően a márna- és a dévér, illetve egyes területeken a domolykós-paducos szinttáj jegyeit hordozzák.

Halállományuk ennek megfelelően igen változatos. A Körös-Berettyó folyók vízrendszere hazánk egyik leggazdagabb halfaunájának ad otthont, a kutatások több mint 50 halfaj jelenlétét igazolták ezekben az élővizekben.


Halfauna felmérés alkalmával fogott termetes dévérkeszeg a Hármas-Körös alsóvízén
(Fotó: Tószögi György)


Törpecsík (felül) és vágócsík (alul) a Sebes-Körös hazai felső szakaszáról
(Fotó: Nemes Attila)

Adottságaiknak köszönhetően a hazai általános horgászmódszerek szinte minden válfaja adoptálható ezekre a folyókra, legyen szó kuttyogatásról, mártogatásról, nehéz-, könnyű-, vagy ultra pergetésről, legyező horgászatról, netalán spicc-, bolognai-, vagy rakósbotos úsztatásról, feederes és pickeres technikákról.

Horgászszívét megdobogtató, sokszor tájképi szempontból is kifejezetten vadregényes helyszínekben pedig nincs hiány: a vízsodortól függőlegesre gyalult márgafalak, vízbe csúszott facsoportok, padmalyok, gödrök, padkák, kőszórások, visszaforgók a legjellemzőbb körösi haltartó helyek.

KHESZ


Daru-kanyari panoráma a Hármas-Körös alsóvízén (Fotó: Tószögi György)