Sulikupa döntő – beszámoló

Május 21-én a gyomaendrődi Fűzfás-zugi holtág adott helyet a III. Körösvidéki Sulikupa döntőjének. A kiírásnak megfelelően - és talán már egy kicsit a hagyomány szerint is - 15 csapat kerülhetett a döntőbe a tankerületi selejtezőkről.

Míg a csapatok – versenyzők, szülők, pedagógusok – sorban érkeztek a regisztrációra, a szervezők az időjárást is erősen kémlelték, megfelelő feltételekben reménykedve. Az élénk, néha kimondottan erős szél bizony megnehezítheti a néhányaknál még oly kicsiny kezekben a botok kezelését, a szerelékek gubancmentes bejuttatását; a frontos időjárás visszavetheti a halak kapókedvét. Így utólag elmondhatjuk, hogy a gyermekek remekül megoldották a feladatot, kitartásuk, lelkesedésük a felnőttek számára is példaértékű lehet; a halaknál azonban beigazolódni látszott a gyengébb halétvágyat sejtő rendezői aggodalom.

A versenyt dr. Hunya Miklós, a KHESZ elnöke nyitotta meg, köszöntve a megjelenteket a szövetség és a házigazda gyomai egyesület nevében is, majd rövid szabályismertetés után megkezdődött a sorsolás és a felkészülés.

A verseny során a horgokon leginkább ezüstös küszök és szúrós törpeharcsák ficánkoltak. Ezt felismerve, vagy talán az előzetes információk alapján több csapat is a snecizést választotta, amely a kifogott küszök számától függően lehetett jó vagy kevésbé eredményes taktika is, de a legnagyobb súlyokhoz szükség volt arra a néhány fogható dévérre és kárászra is.

A mérlegelés és az azt követő gyors számolás alapján bebizonyosodott, amit sejteni lehetett: a már egyszer Sulikupa-győztes gyomaendrődi csapat nem adta ki kezéből a lehetőséget a hazai pályán: egyenletes jó teljesítménnyel, kiemelkedően kevés, összesen 6,5 pontot gyűjtve magabiztosan nyerték a versenyt és így a 2017. évi Körösvidéki Sulikupát.

Az eredményhirdetésre, majd az azt követő ebédre a Bowling Treff étteremben került sor méltó keretek között. A versenyzőket és kísérőket Toldi Balázs úr, Gyomaendrőd város polgármestere köszöntötte, majd dr. Hunya Miklós elnök úrral együtt adták át a jól megérdemelt díjakat és különdíjakat: serlegeket, érmeket, különböző horgászfelszereléseket. Senki nem ment el emlék nélkül: minden résztvevő emlékérmet és a „halas gyomaendrődi Sulikupát” megjelenítő mézeskalácsot kapott.

Az eredmény és a díjazottak:

  1. Kis Bálint Általános Iskola, Gyomaendrőd 6,5 pont (Gecsei Norbert, Forgács Gergő, ifj. Weigert Zsolt, csapatvezető: Weigert Zsolt)
  2. Sarkadi Általános Iskola Gyulai Úti Telephely 1. sz. csapata 11 pont (Keller-Pintér Barnabás, Keller-Pintér János, Tóth Zsolt, csapatvezető: Erdei Attila)
  3. Tildy Zoltán Általános Iskola, Szeghalom 14 pont (Potecz Attila, Pápista Ádám, Valánszki Krisztofer, csapatvezető: Csák István)
  4. Mezőkovácsházi Csanád Vezér Általános Iskola 16,5 pont
  5. Kondorosi Petőfi István Általános Iskola 1. 18 pont
  6. Orosházi Református Általános Iskola 19 pont
  7. Kondorosi Petőfi Általános Iskola 2. 23 pont
  8. Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Békés 24 pont
  9. Sarkadi Általános Iskola Gyulai Úti Telephely 2. 26,5 pont
  10. Mezőberényi Általános Iskola 28 pont
  11. Sarkadi Általános Iskola Gyulai Úti Telephely 3. 28,5 pont
  12. Petőfi Utcai Általános Iskola, Békéscsaba 31,5 pont
  13. Csorvási Gulyás Mihály Általános Iskola 35 pont
  14. Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium, Békéscsaba 38 pont
  15. Eötvös József Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Orosháza 40,5 pont

Legeredményesebb leányversenyző: Szűcs Anna Erika (Mezőkovácsháza)

Szektor első helyezettek:

A: Virág Dávid 2160 g (Orosháza)
B: Gyebnár Gergő (Sarkad), Weigert Zsolt (Gyomaendrőd) 1380 g
C: Keller-Pintér János (Sarkad) 2540 g

Az egyetlen és egyébként remek eredményt elérő lánycsapat a békési Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola csapata (Fekete Virág Emma, Laurinyecz Mariann Nikolett, Péter Eszter Iringó, csapatvezető: Fekete Tibor) Papp Zoltán mezőberényi művész-tanár úr által felajánlott képgrafikát kapta különdíjként.

Az eredményhirdetést követő ízletes ebéd és rövid pihenő után útra kelő csapatok közül többen is így búcsúztak: „jövőre találkozunk…!” Mi mást tehetnénk hozzá: úgy legyen!

Cikk: Dr. Kutyej Lajos